Vásár...
Korán van még, 7 óra múlt. Vasárnap ez hatványozottan korán. Fekszem még, nyakig begubózva a jó meleg dunnába. Annyira jó meleg van itt, és annyira ronda idő kinn. De kelni kell, ha nem indulunk el időben, akkor lemaradunk. Ugyan, ugyan, ilyen ronda időben ki megy ki vásározni egyátalán? Mi. Balázs mordul még egyet álmában, én meg kiosonok. Apa főz nekem egy tejeskávét. Kalácsot reggelizek, vajas-mézeset. Közben eláll az eső, mégiscsak lesz valami a napból :) Előkerül Balázs is, reggeli, öltözködés, indulhatunk.
Már a megállásnál szerencsénk van, pont van egy autónyi hely a bejárat közelében. Legutóbb jó messzire sikerült megállni. Ez jó jel. Belevetjük magunkat a forgatagba. A kedvenc méhész bácsink már köszön. Hozzá megyünk majd utoljára, nem akarjuk végighúzni a mézet az egész vásáron. És igen, megint mindent lehet kapni: kiskutyát, kiskacsát, kardántengelyt, rozsdás sarlót. Megint sikerül egy-két kincset találni. Az egyik árussal nem jutunk dűlőre. Én alkudnék, mert alkudás nélkül mit ér a vásár. Ő nem enged, 5 forintot se. "Ennyi az ára". Jah, kérem, akkor tessék boltban árulni, ez itt vásár. Tovább megyünk. Lángosozunk, sajtos-tejfölös, jól meglocsolgatva a fokhagymával, a kedvencem :) Csöpög az eső, a ruhások elkezdenek pakolni, a keményvonalasok maradnak még. Balázs meg Apu vesznek maguknak honvédségi kanálgépet. Nekem már van. Mellettem vaskályhát árulnak, akkorát mint én. Gyönyörűen kialakított, múltszázad eleji lehet. Kíváncsi vagyok, megkérdezem mennyibe kerül. Százötven. Egy nő megkérdezi, megveszem-e. Nem, csak érdeklődöm. Ő megveszi, pont ilyet keresett. Kicsit irigykedem :)
Hazafelé megyünk, rosszabbodik az idő, kezdenek pakolni. Megveszem az utolsó két óriási kürtöskalácsot, jó lesz a vonatra vissza Pestre. Egy vegyes-virágra megállunk Benjámin bácsinál is. Legközelebb egy hónap múlva, ugyanitt. :)
Már a megállásnál szerencsénk van, pont van egy autónyi hely a bejárat közelében. Legutóbb jó messzire sikerült megállni. Ez jó jel. Belevetjük magunkat a forgatagba. A kedvenc méhész bácsink már köszön. Hozzá megyünk majd utoljára, nem akarjuk végighúzni a mézet az egész vásáron. És igen, megint mindent lehet kapni: kiskutyát, kiskacsát, kardántengelyt, rozsdás sarlót. Megint sikerül egy-két kincset találni. Az egyik árussal nem jutunk dűlőre. Én alkudnék, mert alkudás nélkül mit ér a vásár. Ő nem enged, 5 forintot se. "Ennyi az ára". Jah, kérem, akkor tessék boltban árulni, ez itt vásár. Tovább megyünk. Lángosozunk, sajtos-tejfölös, jól meglocsolgatva a fokhagymával, a kedvencem :) Csöpög az eső, a ruhások elkezdenek pakolni, a keményvonalasok maradnak még. Balázs meg Apu vesznek maguknak honvédségi kanálgépet. Nekem már van. Mellettem vaskályhát árulnak, akkorát mint én. Gyönyörűen kialakított, múltszázad eleji lehet. Kíváncsi vagyok, megkérdezem mennyibe kerül. Százötven. Egy nő megkérdezi, megveszem-e. Nem, csak érdeklődöm. Ő megveszi, pont ilyet keresett. Kicsit irigykedem :)
Hazafelé megyünk, rosszabbodik az idő, kezdenek pakolni. Megveszem az utolsó két óriási kürtöskalácsot, jó lesz a vonatra vissza Pestre. Egy vegyes-virágra megállunk Benjámin bácsinál is. Legközelebb egy hónap múlva, ugyanitt. :)
Megjegyzések
Van új, régi, használt, kézműves, gyakorlatilag minden, amit el tudsz képzelni :)
Csak az minden hétvégén van.
Van kecske,kutya, szerintem zsiráf is...:)))
Jó volt olvasni az írást. Sétáltam veletek egyet én is:)