Csalódás a köbön...

Kedves Rainbowbunny barátnőmmel shoppingoltunk ma karácsonyra, gondoltuk leteszteljük az Allee-t. Nem, nem találtam magamnak semmit, de ez nem is annyira meglepő, igazából csak nézelődni mentem. Viszont ha már ott voltunk, gondoltam a vásárlásban megfáradt lelkünknek jól tesz majd egy nagy nagy nagy nagy nagy bögre narancsos forrócsoki a Costában. Nos, ez volt az a pont, amit hanyagolni kellett volna... A kávézó hangulatos, vannak bőrfotelek, csíkos kanapék, és olyan árlap, amit csak akkor tudtam elolvasni, ha ráhajoltam a pultra. (Tudom, vak vagyok, ez van). Egyébként egész hangulatos, árban kicsit húzós, dehát egyszer élünk, legyen. Odamegyek a pulthoz, mert ugye önkiszolgálás van (akkor minek vannak 4-en pultban?!), két perc és sűrű "Hello, ne haragudj"-ozás után fel is tűnik, hogy ott állok. A kiszolgáló lány morcos, pofákat vág, de végülis elfogadja a pénzem, ezúton is köszönöm. Ezután állhatok ott további öt percig, hogy nézzem, hogy elkészül a narancsos forrócsokim, amit a szintén fintorgó srác odatesz a tálcámra és szó nélkül csinálja tovább, amit addig... Jó, mindegy, hozzászoktam már ehhez a hozzáálláshoz, végülis én csak egy vendég vagyok, aki egyedül lézeng ebben a kávézóban...
Leülök, belekanalozok a habba. Növényi tejszín. Próbálkozzuk a forrócsokival. Enyhe, alig észrevehető narancsaroma. Viszont maga a "csokoládé" szerintem csak sima kakaópor (ugye nem nesquik, ugye?), az egész ital pedig baromi gejl. Biztosan sznob vagyok, de nekem a forrócsokinak legyen valami kis kesernyés utóíze. Ettől viszont összeragad a szám... Mindezt 730 forintért.
Megnyugtató, hogy nem velem van a baj, az utánnam jövőkkel sem kedvesebbek. És azon már meg sem lepődünk, hogy a köszönésünket sem viszonozzák, amikor távozunk.