Twilight - Alkonyat
Először is gratulálnék Stephenie Meyer PR-osának, mert egy ilyen könyvből ekkora hype-ot gerjeszteni azért nem kis teljesítmény :) Másrészről pedig köszönöm neki, mert egyre több ember olvas.
Vegyes érzelmeim vannak a könyvről. Nem fogok hazudni, az első 300 oldalt kb végigaludtam. Végig azon gondolkoztam, hogy mégis, mi a franc baja van ennek a lánynak?! Aztán a dolog kezdett érdekes lenni. Az utolsó 150 oldalt egyben olvastam el. Jó volt, izgalmas, bárcsak ilyen lett volna a könyv eleje is. Aztán gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy mire fel van ez a hype. Bella, átlagos amerikai tinilány. Mindene megvan, mindent alátolnak, nem kell küzdenie semmiért, a szülei nem figyelnek rá. Könnyen beleélheti magát az ember (hány tinilány van az USA-ban?), belőlük lesznek a potenciális olvasók. Aztán jön a herceg, jelen esetben egy csillogó Volvo a paripája, kicsit hideg és gyönyörű, mint egy görög szobor, és magával ragadja a hősnőt. Titokzatos, furcsa a családja, és ebbe az egész melegvizes-nemtörténiksemmi jóléti posványba visz végre egy kis színt. Izgalmat. Hogy meg lehet érte küzdeni. Hogy megküzd az emberért. Tündérmese.
Aki azt várja az Alkonyattól, hogy majd komoly vámpírtörténet fog kapni, az csalódni fog. Nekik ajánlom Laurell K. Hamiltont, Anne Rice-t vagy Charlaine Harrist. Aki egy kellemes, aranyos, mozgalmas, romantikus tündérmesére vágyik, ahol mellesleg az egyik főszereplő vámpír, annak tetszeni fog.
A döcögős kezdés ellenére, nekem tetszett. Nem egy vámpírkönyv, de nagyon jó kikapcsolódás olvasni. A leírások tetszettek a legjobban, szinte éreztem a talpam alatt a mohát, láttam a véget nem érő zöld erdőket, hallottam az eső kopogását, éreztem, ahogy a párás levegő betölti a teret. Tetszett, hogy a szerző nem vette túl komolyan a vámpírokat, nem kezdett el hosszasan mesélni a történelmükről, a hierarchiájukról, az intrikusságukról, mert ez nem is illett volna ide. Könnyed, szórakoztató, tinilányoknak, felnőttek egyaránt ajánlható.
A sorozat további részei pedig majd következnek :)
UPDATE: New Moon beszámoló ITT.
Vegyes érzelmeim vannak a könyvről. Nem fogok hazudni, az első 300 oldalt kb végigaludtam. Végig azon gondolkoztam, hogy mégis, mi a franc baja van ennek a lánynak?! Aztán a dolog kezdett érdekes lenni. Az utolsó 150 oldalt egyben olvastam el. Jó volt, izgalmas, bárcsak ilyen lett volna a könyv eleje is. Aztán gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy mire fel van ez a hype. Bella, átlagos amerikai tinilány. Mindene megvan, mindent alátolnak, nem kell küzdenie semmiért, a szülei nem figyelnek rá. Könnyen beleélheti magát az ember (hány tinilány van az USA-ban?), belőlük lesznek a potenciális olvasók. Aztán jön a herceg, jelen esetben egy csillogó Volvo a paripája, kicsit hideg és gyönyörű, mint egy görög szobor, és magával ragadja a hősnőt. Titokzatos, furcsa a családja, és ebbe az egész melegvizes-nemtörténiksemmi jóléti posványba visz végre egy kis színt. Izgalmat. Hogy meg lehet érte küzdeni. Hogy megküzd az emberért. Tündérmese.
Aki azt várja az Alkonyattól, hogy majd komoly vámpírtörténet fog kapni, az csalódni fog. Nekik ajánlom Laurell K. Hamiltont, Anne Rice-t vagy Charlaine Harrist. Aki egy kellemes, aranyos, mozgalmas, romantikus tündérmesére vágyik, ahol mellesleg az egyik főszereplő vámpír, annak tetszeni fog.
A döcögős kezdés ellenére, nekem tetszett. Nem egy vámpírkönyv, de nagyon jó kikapcsolódás olvasni. A leírások tetszettek a legjobban, szinte éreztem a talpam alatt a mohát, láttam a véget nem érő zöld erdőket, hallottam az eső kopogását, éreztem, ahogy a párás levegő betölti a teret. Tetszett, hogy a szerző nem vette túl komolyan a vámpírokat, nem kezdett el hosszasan mesélni a történelmükről, a hierarchiájukról, az intrikusságukról, mert ez nem is illett volna ide. Könnyed, szórakoztató, tinilányoknak, felnőttek egyaránt ajánlható.
A sorozat további részei pedig majd következnek :)
UPDATE: New Moon beszámoló ITT.
Megjegyzések
De a legutolsó viszi a pálmát nálam! Az, valami fantasztikus!!!
Kíváncsian várom a további részek is a "kritikát", tényleg nagyon jól fogalmaztad meg:))))
Még valami, amit csak azért árulok el, mert így magunk között vagyunk. Amikor olvastam, végig azt vártam, hogy nah, történjen már meg, legyen már valami, legyenek már egymáséi "normálisan" is... Amikor a barátnőm kérdezte, hogy miért falom úgy ezt a könyvet, azt modntam, hogy várom, hogy mikor következtik már ez be végre... erre mikor bekövetkezett, kicsit csalódott voltam, de aztán kárpótolt az egész...
Amikor a második részt megnéztem a moziban, a végén egy leányzó felsóhajtott, hogy most mi lesz? Erre én beleszóltam a csöndbe (voltunk vagy 15-en a filmen), hogy én tudom, hogy mi lesz. Erre többen estek nekem, hogy na, mi lesz, mi lesz? Röviden csak annyit mondtam....
Amit most nem mondok, mert még nem olvastad a többit és nem lövöm le a poént...:)))))
Szepy: el ne mondd! Most van két napom olvasni, ugyanis itt ragadtam Pesten. Hát, legalább valami jó is van a dologban :D