Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Az Alkonyat-saga utolsó darabja, beelőztem a fordítókat, viszont az eredeti változat kapható itthon is, angolul, a magyar változatra várni kell talán júniusig. Persze, kalózfordítások nyilván ebből is vannak a neten, miért pont ebből ne lennének? :) Note-to-self: ne vegyél hardcover könyvet, baromi kényelmetlen olvasni.

Rosszul indul, ezt most megmondom, az eleje az Eclipse-hez képest a kanyarban sincs. A kötet három könyvből áll, a történet folyamatos, viszont az első könyvet Bella, a másodikat Jacob, a harmadikat pedig ismét Bella meséli el nekünk. Ez azért is jó, mert így folyamatosan pörögnek az események, több szemszögből is látjuk a dolgokat.

Hm, hm, hm. Sokat gondolkoztam azon, hogyan írhatnék úgy a könyvről véleményt, hogy közben nem lövöm le a poénokat - szakszóval: nem spoilerezek -, és bevallom, elég nehéz dolgom volt. Talán azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Bella és Edward közös jövője nem úgy alakul, ahogyan kellett volna, Bella - természetesen - megint életveszélybe kerül. Az első könyv nagyjából ennyi történést tartalmaz, bocs, de elég unalmas volt, és olyan, mint egy 12-es karikás film... Árulja már el valaki, hogy a náthás búbánatba lehet ilyet csinálni az olvasóval?! Végre jönne a beteljesülés, éljen, aztán hopp, vége a fejezetnek azzal, hogy nézzük a Holdat az óceánban pucér fenékkel. Na de kérem... Tudom, tudom, gyerekkönyv... Marcangolni, vért szívni, széttépkedni vámpírokat aprócska darabkákra lehet, EZT nem. OK. Végül is mit vártam egy olyan univerzumtól, ahol a vérfarkasok nadrágot visznek magukkal a szájukban, hogy mindig szalonképesen jelenjenek meg...
A második könyvben Jacob a mesélő - halleluja -, és az események is pörögnek. Én meg lerágom a körmöm, mert tényleg nem akarom lelőni, de annyira jó sztorija van ennek a résznek. Maradjunk annyiban, hogy Jake, nagy szenvedések árán ugyan, de felvállalja végre magát, és a végén mindenki megkapja, amire vágyik. Jake is, Bella is.
A harmadik könyvben ismét Belláé a főszerep. Ezzel vissza is térünk a szokásos vonatott történetmeséléshez. Komolyan nem értem, ha egyszer a második részt meg lehetett írni mozgalmasan és izgalmasan, akkor miért kell visszatérni ehhez a stílushoz?! 250 oldalon keresztül ecseteljük a semmit?! És a végén, amikor jöhetne a nagy finálé, amire, valljuk be, mindannyian várunk, hogy a - nyilvánvaló - happy end előtt még jól elseggeljék elfenekeljék a rosszfiúkat... Most le fogom spoilerezni, mert annyira kiakadtam ezen. Kedves, Stephenie, mennyire életszerű az Ön szerint, hogy felállnak egymással szemben a Jók és a Rosszak, aztán a pattanásig feszült indulatokban - miközben az Olvasó a körmét rágja, hogy na, végre, lesz valami action - egyszer csak azt mondják, hogy "tudjátok mit? legyünk best-fucking-friends újra barátok"?! Könyörgöm, még a Songoku is jól megagyalta annak idején a másikat mielőtt barátok lettek! Legalább annak a tenyérbemászó Arot rúgták volna úgy hátsón, hogy Kanadáig meg se álljon...

Azért mindenki megnyugodhat, bár a színvonal messze elmarad az Eclipse-től, megkapjuk a végén, amit akarunk: a cukormázas természetfeletti happly-ever-after-t. És végül is egy vámpírtündérmesénél ez a lényeg, nem? :)