New Moon - Újhold

Nem szeretem Edwardot. Mert egy önző kis .... . Mi az, hogy otthagyjuk életünk szerelmét, mert nekünk az úgy kényelmes. Normális vagy, kisfiam?! Aztán meg hisztizünk, mert megöngyilkolja magát? Ugyanmár...
Nem szeretem Bellát. Persze, sajnálom, mert otthagyta a jégherceg, biztosan rossz neki, 18 évesen bármilyen szerelem a Nagynak tűnik- köszönöm az írónak, hogy a 4 hónapnyi önmarcangolástól egy ötletes szerkesztési módszerrel megkímélt mindenkit -, de ááááá.
Sajnálom Jacobot. Elég szívás, ha az ember hirtelen azon kapja magát, hogy ... de hogy még Bella is... és aztán meg...

Nos, gondolom a fentiekből látszik, hogy ez a rész sokkal jobb volt mint az előző. Stephenie Meyer végre elkapta a történet lendületét és írt, írt, írt. Folyik a történet, beszélnek a szereplők - végre egymással is - , vannak benne csavarok, éppen csak egy pöttynyi vámpírtörténelem - több nem is kell, mert akkor leült volna a dolog -, és vérfarkasok. Történik valami, Emberek :) Végre nem csak a céltanal nyavalygás van. Nem mondom, hogy nem olvastam még ennél jobbat, de ez most tetszett, a szerző ügyesen nyitva is hagyta a végét, hogy megvegyük elolvassuk a harmadik kötetet.
Egyébként, így utólag, nem értem, hogy miért kellett lecserélni a rendezőt a filmadaptáció első része után. A második rész szinte csak pontokon érinti a könyvet, ugye mondanom sem kell, hogy a könyv sokkal jobb?
A hype még mindig nem szippantott be - mondom, tetszik, jó volt, de ennyi, nem fogok postereket ragaszgatni a szobám falára -, de elkezdtem olvasni a következő részt... majd beszámolok :)

UPDATE: Eclipse beszámoló ITT.