Eperlekvár kenyérsütő gépben
Az én drága Rabszolgám nagyon ügyes jószág, sok-sok éve szolgálja a családot, - még gimis koromban vette apukám, aki imádja a házi péksütiket - lassan három éve személy szerint engem, szégyellem is magam rendesen, hogy szinte csak a dagasztó-kelesztő funkcióján szoktam járatni. De ez van, finnyás vagyok, nekem a benne sült kenyér túl tömény, meg nem is valami esztétikus, jobban szeretem a sütési fázist a sütőben elvégezni.
Idén is szedtünk epret, az első nap este kiválogattam a lekvárpozitív darabokat, aztán gondolkodtam, hogy melyik fazekat is vegyem elő. És bevillant: hiszen Rabszolga tud lekvárt is főzni! Na, nem is kellett több, elkevertem az epret a cukorral meg a dzsemfixszel ( 1,25 kg eper, 30 dkg cukor, 1 tasak 3:1 dzsemfix), bele az üstbe, aztán adjad neki.
Első fontos dolog, hogy Rabszolga egy halk csippanással jelzi a munka kezdetét, a lapát meg sem mozdul jó 20 percig. Ezt én nem tudtam, és folyamatosan lereseteltem a programot :) Még jó, hogy mérnök vagyok, igénylem a visszajelzést...
A második, hogy lekvárfőzés előtt alaposan el kell sikálni a Rabszolgát belül. Mert piszkosul el kezd melegíteni a fűtőszál és ha maradt ott egy kis liszt... hát, maradjunk annyiban, hogy csúnya dolgok jönnek :)
1 óra 20 perc alatt kész a lekvár, ebből a mennyiségből három olyan csatos üvegnyi lett, mint a képen, egy olyan üveg kb. 0,5 literes. Viszont volt egy bökkenő, mégpedig az, hogy ez a lekvár nekem nagyon "vizes" lett, nem az a szép tömör gyümölcsös lekvár. Ettől függetlenül finom lett, nem túl édes, és gyönyörű piros színe van.
A második adag - ami a képen látható - annyiban módosult, hogy az eperszörpből visszamaradt gyümölcs ment az üstbe, 1 tasak 2:1-es dzsemfix társaságában. Na, ez lett a tuti befutó :) Tömör, bordó, édes, nyálkás, szóval pont olyan, amilyennek egy jó eperlekvárt elképzelek.
Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy jövőre is eperszörp és a II. számú recept szerinti lekvár fog készülni, kenyérsütőben :)
Idén is szedtünk epret, az első nap este kiválogattam a lekvárpozitív darabokat, aztán gondolkodtam, hogy melyik fazekat is vegyem elő. És bevillant: hiszen Rabszolga tud lekvárt is főzni! Na, nem is kellett több, elkevertem az epret a cukorral meg a dzsemfixszel ( 1,25 kg eper, 30 dkg cukor, 1 tasak 3:1 dzsemfix), bele az üstbe, aztán adjad neki.
Első fontos dolog, hogy Rabszolga egy halk csippanással jelzi a munka kezdetét, a lapát meg sem mozdul jó 20 percig. Ezt én nem tudtam, és folyamatosan lereseteltem a programot :) Még jó, hogy mérnök vagyok, igénylem a visszajelzést...
A második, hogy lekvárfőzés előtt alaposan el kell sikálni a Rabszolgát belül. Mert piszkosul el kezd melegíteni a fűtőszál és ha maradt ott egy kis liszt... hát, maradjunk annyiban, hogy csúnya dolgok jönnek :)
1 óra 20 perc alatt kész a lekvár, ebből a mennyiségből három olyan csatos üvegnyi lett, mint a képen, egy olyan üveg kb. 0,5 literes. Viszont volt egy bökkenő, mégpedig az, hogy ez a lekvár nekem nagyon "vizes" lett, nem az a szép tömör gyümölcsös lekvár. Ettől függetlenül finom lett, nem túl édes, és gyönyörű piros színe van.
A második adag - ami a képen látható - annyiban módosult, hogy az eperszörpből visszamaradt gyümölcs ment az üstbe, 1 tasak 2:1-es dzsemfix társaságában. Na, ez lett a tuti befutó :) Tömör, bordó, édes, nyálkás, szóval pont olyan, amilyennek egy jó eperlekvárt elképzelek.
Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy jövőre is eperszörp és a II. számú recept szerinti lekvár fog készülni, kenyérsütőben :)
Megjegyzések
Na mindegy, így is fini lekvárt csináltam, szinte pont ugyanígy :)
Most kicsit rosszul érzem magam...jó ideje a kenyérsütőnk felé sem néztem ;)
Andi: :)
Csibe: köszi. Néha én is elhanyagolom szegénykét... :)))
"A második adag - ami a képen látható - annyiban módosult, hogy az eperszörpből visszamaradt gyümölcs ment az üstbe"