Csemege kukorica
Kukoricát főzni a világ legegyszerűbb dolga. Az ember megágyaz neki a csuhéból a fazék alján, jöhet a kukorica, majd a tetejére megint a csuhé. Mindezt felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, sózzuk, majd feltesszük főni. 15 percig hagyjuk forrni és már készen is vagyunk.
A nyár legszebb pillanatainak egyike számomra az, amikor megjelennek az igazi csemege kukoricák a piacon. A gyönyörű, duci, pici aranysárga szemek, ahogy sorakoznak a csövön, a zöld levelek takarásában. Ahol nem engedik meg, hogy "megbontsam" a csövet, onnan megyek is tovább, nem veszek zsákba macskát. Egyébként tapasztalat, hogy azért nem engedik, mert valójában valami silány takarmánykukoricát próbálnak rásózni az emberre. A kedvenc piaci nénijeim nemcsak, hogy engedik kibontani, hanem előre ki is bontják nekem, csak néhány levelet hagynak rajta, mert az ugye kell a főzéshez.
Egyszerűen képtelenség neki ellenállni, a dinnye szezon végével jöhet a mindennapi betevő főtt kukorica. Végül is, csak 15 perc...
Ti mit készítetek a friss kukoricából?
Megjegyzések
És le is fényképeztem :)))
Tetszik a képed
A csöves változat csak nassként szolgál nálunk, enyhén sózva, majd pillanatok alatt körberágva... :D
Nem lehet rossz.. :)
Egycsipet: :) mi is rendszeresen rendezünk ki-tud-gyorsabban-kukoricát-enni versenyt.
Puszedli: hm, finoman hangzik.
Imádom a főtt kukoricát. Múltkor csak simán csuhéstól betettük a faszénbe, ott sült meg, vagy csuhé nélkül alufóliába tekerve. Isteni édes lett, finomabb, mint vízben megfőzve. Mindenkinek ajánlom!
A fotó nagyon szép!
Csibe: örülök, hogy tetszik a kép. Én szívesen átveszem a kukoricát :)