Cukkini

Olyan nagyon egyszerű volt a mai ebéd, hogy csak ezt a - szerintem - szép képet hoztam az alapanyagról. Nagy kedvencem a cukkini, pedig a barátságunk csak pár évre nyúlik vissza. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban egyáltalán hallottunk volna róla, nem hogy ettünk :)

Tavaly vetettem először, igazából csak kíváncsiságból, hogy mennyire bírja nálunk a talajt. Meglepően jó volt az eredmény, mert az első termés után gyakorlatilag az első fagyokig folyamatosan szedtük, így aztán nem volt kérdés, hogy idén is kerüljön-e a frissen kialakított veteményeskertbe. 

Ez a fajta - black beauty - gyakorlatilag minden boltban kapható, ha jól emlékszem valamelyik szupermarketben akadtam rá. Nagyon lassan érik, viszont gyorsan nő, ami azért is jó tulajdonsága, mert az egészen nagy példányoknál - a fenti kb. 40 centiméteres volt - is simán szeletelhető, mert a magok még nincsenek benne megérve. Quishbe és frittatába az egészen kicsi példányokat érdemes leszedni, rántani ezeket a kb. 40 centiseket szoktuk, töltéshez pedig megvárjuk, amíg rendesen kiöblösödnek. 

Bár a szezonnak még koránt sincs vége, már megvannak a tervek jövőre is. A Black Beauty marad, hiszen kiérdemelte, hogy bízzunk benne, viszont már megvan a sárga és a fehér fajta magja is.

Kertészeti rovatunkat olvasták, távozáskor kérem vegyenek egy szeletet a frissen sült rántott cukkiniből :)