Zabos-vaníliás keksz
Bővül a keksz-repertoárom, egy újabb Rachel Allen darabbal. A recept a Bake című könyvből van, igaz, hogy nincs benne semmi "érdekes" összetevő, de szerintem pont ez az egyszerűség jó benne. A keksz kezdetben ropogós, viszont egy napi állás után lesz az igazi, omlós vajaskeksz.
A másik ok, ami miatt nagyon tetszik, hogy előre is el lehet készíteni, és ha jönnek a vendégek, vagy támad a sütiszörny, csak szeletelni és sütni kell.
Csináltam róla pár képet, nagyon szép, ahogy a zabdarabkák és a vanília megszínezik a süteményt.
Ha a délutáni tea mellé keresel egy sütit, megtaláltad :)
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart belseje
20 dkg liszt
1/2 teáskanál sütőpor
10 dkg zabpehely
A vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliával, majd beledolgozzuk a többi hozzávalót is. Levágunk egy nagy darab frissentartó fóliát, majd egy kb. 5 cm átmérőjű hengert formázunk a tésztából. Nekem könnyebb volt úgy hengergetni, hogy már be volt csomagolva, mert eléggé ragadt a tészta. Nem kell bele több liszt, mert majd vissza fog dermedni :)
A csomagot tegyük a hűtőbe, amíg kemény nem lesz. Nyugodtan maradhat egy-két napig is.
Sütés előtt előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a tésztahurkából még hidegen kb. 0,5 cm-es szeleteket vágunk. Ezeket helyezzük el egymástól szellősen egy sütőpapírral bélelt tepsin, és kb. 12 perc alatt süssük meg. Akkor jó, ha kap egy kis színt, és megszilárdul a teteje. A felszedéssel várjuk ki, amíg teljesen kihűl, mert melegen törik!
Megjegyzések
Bianka: érdemes kipróbálni. Öcsikém, aki nagyipari zabfalatok fogyasztó azt mondta, hogy ez már majdnem olyan finom :)