A februári furazöldség kalauzban a
Kifőztük magazinban a rukola volt a téma. Szeretitek?
A rukola, rukkola vagy borsmustár jellegzetes,
kesernyés ízű leveles zöldség. Tapasztalataink szerint a tavaszi vetést
hagyni kell felmagzani és az ősszel kibújó növények remekül áttelelnek
akár kemény teleken is, ilyen enyhéken mint a mostani pedig
gyakorlatilag egész télen át folyamatosan szedhető. A nagyáruházak
polcain általában a nagy levelű változat magjait találjuk, de kis utána
járással más változatokat (például tölgylevelű, édes) is beszerezhetünk.
Cserépben és balkonládában is termeszthető, így akár a konyhaablakban
is próbálkozhatunk a termesztésével.
Legjobban kora tavasszal vagy késő ősszel csírázik, a nagy
melegben és nagy hidegben leáll a fejlődése. Gyorsan csírázik, a
vetéstől számított 3-4 héten belül már szedhető. Soha ne tövestül
szedjük, mindig csak a zsenge leveleket tépjük le, de figyeljünk rá,
hogy a növekedő hajtásokat ne sértsük meg. Nagyon ellenálló növény, az
öntözést meghálálja, de nem igényli. Ha hagyjuk a kertben felmagzani,
akkor gyakorlatilag csak egyszer kell elvetnünk, utána folyamatosan
gondoskodik az utánpótlásról.
Fiatal, zsenge leveleit salátaként fogyaszthatjuk, aki nem
szereti az intenzív ízét, annak javasoljuk, hogy valami semleges
salátával keverve fogyasszák.
Öregebb, húsosabb leveleit használjuk főzéshez illetve sütéshez.
Virágait szintén fogyaszthatjuk saláta kiegészítéseként, az ízük
nem annyira intenzív, mint a leveleké, ezért a növény ízével
barátkozóknak is bátran ajánljuk.
A rukolának magas az A, C és K vitamin tartalma, valamint sok kalciumot és vasat is tartalmaz.
Megjegyzések