Komposztközösség - avagy hova dobjam a krumplihéjat?

 

Vallomással tartozom: mióta nem járok be az irodába, folyamatosan valami podcast szól a fülemben, hogy immitáljam az irodai háttérzajt, illetve mivel elszoktam a tömegközlekedéstől - és most a költözés miatt sokat vonatozok-buszozok a két lakás között -, ott is folyamatosan szól valami.

Ezalatt az idő alatt gondolhatjátok, hogy mennyi mindent hallgattam, pénzügyi, fenntarthatósági, közéleti, életmód és mindenféle egyéb témákban is, így jutottam el oda, hogy most épp a WMN Komposzt podcastját darálom.

Ó, igen, ügyesen elrejtettem az első bejegyzésben a dolgot, ami az egész posztot elindította: költözünk. Saját lakásba. Viszont kötni kellett egy kompromisszumot, hogy a lakótársunk - a BANK - mit hajlandó finanszírozni, így a 200 nmes budai villát egy saját kerttel - egyelőre - ki kellett hagynunk az opciókból. De sajnos a normális kerteseket is. 

Aki ismer és/vagy olvassa a blogot egy ideje, gondolom nincs meglepve, hogy évek óta komposztálom a konyhai hulladékokat, és hát ezt egy panel lakás második emeletén lehetséges, hogy nem lesz olyan egyszerű megoldani. Itt jött be Réka podcastja, pont jókor, mert arról beszélgettek, hogy bár a közvélekedés az, hogy a szeméttelepen majd úgyis lebomlik, ez nagyon nincs így. Egy másik epizódban pedig arról beszélgettek, hogy mennyire fontos a kis közösségek fejlesztése.

Persze, nekem még mindig megvan az opció, hogy levigyem a cuccot anyuékhoz, ahova azért lejárunk a kertet gondozni egész tavasztól télig, viszont azért ahhoz elég messze laknak, hogy sajnos nem tudunk minden héten lemenni. És egy hónapig kerülgetni még egy bokashi komposztot sem biztos, hogy lehet. Meg hát ugye, panel lakás... A felmosóvödörnek sincs feltétlenül helye, nemhogy egy komposztálónak. 

Viszont Réka beszélgetése szöget ütött a fejembe: mi lenne, ha írnék a helyi zero waste csoportba és megkérdezném, hogy nincs-e valaki, aki elfogad donor komposztot? Mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy senki nem válaszol, és ki kell nevezni egy dobozt a fagyasztóban komposztosnak...

De kiderült, hogy tényleg csak egy kattintásra van egy megoldás, és ki is alakult egy kis beszélgetés a posztom alatt, hogy milyen opciók vannak, a helyi egyesület is dolgozik közösségi komposztálók megszerzésén, és nem mellékesen az utcánk másik végében van egy lány, akihez már többen viszik a saját zöldhulladékukat, és engem is szívesen lát.

Lényeg a lényeg: merj kérdezni, kutass utána, és ha lehetőséged van rá - mert mondjuk szerencsés vagy és van helyed a komposztáló felállításához - szervezd meg magad.