mandyke közösségi kertész lett
Alszik a blog, mélyen alszik, de a dolgok azért folynak. Anyuéknál nő a kert, idén inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy hosszan, napi gondozást nem igénylő növények kerüljenek az ágyásokba. Az egyik ágyást idén elkezdtem eperkerté alakítani, több kevesebb sikerrel.
Hagymából és spenótból idén sem volt hiány, a méhlegelőim is elég jól látogatottak.
Történt viszont még valami, ami miatt összeszorított ujjakkal ültem hónapokon át. Nyitottak 3 közösségi kertet a kerületben idén tavasszal, és én bizony pályáztam, és az egyikben sikerült megcsípni egy ágyást. A nyitás nem volt zökkenőmentes, de arra fókuszáltam, hogy előbb utóbb csak az enyém lehet egy kb 5 nmes kis hely, bármikor is.
Május második hetében eljutottunk végre oda, hogy kaptam kulcskódot, és be lehetett szabadulni ásni. Igen, a kerti szezon első fele ilyenkor már eltelt, de nem számít. Az éghajlatváltozás egyik "pozitív" hozadéka, hogy egy városi kert gyakorlatilag egész évben teremhet, és most ez a fontos. Az előnevelt palánták már mehettek az ágyásba, és a gyorsan növő zöldségek is jól érzik magukat ebben a hónapban.
Alig egy hónap alatt eljutottunk oda, hogy kezd megtelni az ágyás, már szedtem is belőle retket, és a salátakeverékből is.
A közösségi kert közösség része is alakul szerencsére, nagyon jó kis csapat jött össze, a közös tereket is belakjuk szépen sorjában.
Ami a blogot illeti, remélhetőleg több képet és leírást hozok.
Megjegyzések