Közösségi kert - június vége

Próbálok visszatalálni a rutinhoz, mint a kertbe kijárással, fotózással, de főleg az írással kapcsolatban. Minden tiszteletem azoknak a bloggereknek és vloggereknek, akik rendszeresen, éveken keresztül képesek tartani magukat a tartalomgyártáshoz, mindet megérdemlik. Mert az egy dolog, hogy az ember belerakja a munkát, gazol, ültet, vagy néha csak fagyizva üldögél az ágyás szélén és csacsog a szomszédokkal, de mindennek a dokumentálása, az egy külön műfaj.

A fényképes dokumentálás nagyon hasznos nekem, mert amikor arra gondolok, hogy az elmúlt pár hétben nem is történt semmi érdekes, akkor mindig rájövök, hogy dehogynem. Ami két hónapja még egy semmi volt, az egy hónapja már pár ritkás kis vetés, ma meg már egy igazi dzsungel.

A cukkini és a patiszon kezdi átvenni az uralmat az ágyás felett, ezt azzal próbálom menedzselni, hogy a leveleiket felnyírom az első bekötött termésig. Az első mini cukkinit már le is szüreteltem, a következőt meg sikeresen letörtem, de nem baj, lesz még ott, ahonnan ez jött.

A paradicsomok is kilőttek, ma már nem mondaná meg senki, hogy melyikek érkeztek előnevelve a kertészetből - pontosabban a balkonklubból -, és melyikeket vetettem én április elején. Itt is igaz az, hogy a szűk helyre tekintettel idén igazán kegyetlen vagyok a metszéssel, az első bekötött termésig mindent felnyírok rajtuk, és figyelek rá, hogy az így fejnehéz növényeket kikössem. Sok ide ennyi palánta? Nyilvánvalóan :) Kevesebbet fogok tenni jövőre? Nem valószínű...

A négy primabell paradicsom tele van apró paradicsommal, ezek elvileg olyanok, hogy ha beértek, akkor végük is van, viszont rémlik pár évvel korábbról otthonról, hogy kicsit elbambultam a kiszedésüket az ugyanilyen törpéknek az első termés után, ledobták a leveleiket, ott álltak mint egy szomorú kóró, és mire észbekaptam, újra kihajtottak. Reménykedem, hogy itt is ez fog történni :)

 

Az eperrel kapcsolatban egyre biztosabb vagyok benne, hogy pont azon a két héten ment el a folytontermő eprem termése, amit szerencsétlenkedtem a rendeléssel. Az úgynevezett egyszertermő eprem viszont folyamatosan virágzik, és az egyik szomszédom szerint "óriási", úgy látszik, hogy ott sikerült megtalálni a jó időpontot a kiültetéssel. You win some, you lose some... A folytontermő viszont tele van indával, úgyhogy ha mást nem, nyertem vagy 20 új epret őszre anyukám kertjébe. Vaaaagy, akár beültethetném őket a gerilla virágágyás szélébe is...

A tépősaláta keverékkel megint csak kegyetlennek kellett lennem, mert akkorára nőttek, hogy már nyomják el a paprikát maguk körül.  Ugyanitt jelentem, hogy az iko iko paprikán megjelent az első bekötött termés :)

A talajtakarásról már írtam, jelenleg kókuszrosttal oldottam meg, jövőre majd közösen próbálunk egy nagyobb adag mulcsot rendelni vagy legalábbis szerezni némi faaprólékot (vagy ha nagyon úgy van, akkor apuval tárgyalok ezügyben, mert az otthoni kertben az ösvényeket minden évben nagyon szépen lemulcsozza). Ugyanígy idén a tápanyagpótlást se sikerült megoldani, mert azért májusban ez már rizikós lett volna. Cserébe a bio tápoldattal öntözöm az ágyást jelenleg heti egyszer, ezt szoktam használni a palántákhoz is, amikor látom rajtuk, hogy már igényelnének némi tápanyagutánpótlást. Ősszel majd kap az ágyás egy rendes adag trágyát - ezt is vagy közösen rendelünk a kerttagokkal vagy hozok.

A 30+ fokban furának tűnhet, de én már gondolkodom rajta, hogy miket is kellene előnevelni az őszi-téli szezonra. Ami már kibújt, azok a brokkolik, jelenleg még egykupacban vannak, de jó eséllyel jövő héten már kicsit szét fogom őket ültetni. A többi rész még képlékeny, de július vége felé ezeket is érdemes lesz beütemezni.