Közösségi kert - november eleje

Vettem egy nagy levegőt november elején, és elkezdtem a kerti nagytakarítást. Jöttek a hidegek, úgy döntöttem, hogy a hajnalka, ami befutotta a kerítést, már úgysem fog virágozni, jöhet le. Kellemes meglepetés volt, hogy bár nem láttam a szezonban virágokat a babon, a végén egy kilónyi zöldbabot azért csak összeszedtem róla. Kiváló leves lett belőle.

A beültetett bogyósok szépen megindultak, nagy reményeim vannak, hogy túl is élik a telet. Az eper olyan szinten elburjánzott az ágyásban, hogy valószínűleg a tavaszi feladatlistám tetején az lesz, hogy kiszedem őket onnan, ahol nagyon útban vannak és beköltöztetem őket a bokrok alá.

Amit még elvégeztem, az az volt, hogy kiszedtem a szépen növő sorokból a pórékat, és szétszórtam őket a karalábék helyére és közé, hátha így lesz esélyük kicsit nagyobbra nőni. Vicces, de ugyanez a fajta póré anyukáméknál a magaságyban már akkora volt, hogy gyakorlatilag mindet ki is tudtuk szedni, tisztítani, szeletelni és fagyasztani. Tegyük hozzá, hogy anyukáméknál a magaságyban szépen lekomposztálódott birkatrágya van, ebben a közösségi kertiben meg még bőven van talajépítési feladat.

És akkor jöttek az első éjszakai fagyok, és ezzel együtt kitettem a mini fóliasátor vázát, aztán pár nappal kásőbb már rá is tettem a flízt, hogy némi védelme még legyen a dolgoknak. Nyilván egy jobb tervezéssel szebben is fel lehet majd tenni jövőre (mondjuk hogy nem a dögnagy bambusz karókat használom az őszi borsó karózásához), de a dolgát teszi. U vasakkal rogzítettem több helyen, hogy ne fújjon alá a szél túlságosan, és a kapcsokkal a vázhoz is hozzáfogtuk.