Közösségi kert - november vége

November második hetében ránk rúgta az ajtót a durvább ősz, hozta magával a talajmenti fagyokat. A fóliaváz és a flíz jó szolgálatot tett, pont annyit fogott, amennyire a növényeimnek szüksége volt ahhoz, hogy beérjen, aminek még kellett pár hét.

A flíz azért is szuper anyag, mert átengedi a fényt és az esőt, de benn tartja a meleget annyira, hogy a fagy éppcsak nem tud kiülni a növényekre. 

Ebben a hónapban sok ültetés-vetés már nincs, az ágyáson belül viszont rendezgettem ezt-azt, nagyrészt a póréhagymákat, hogy legyen kicsit több helyük nőni, másrészt hoztam anyuéktól csokros hagymát és elefánthagymát, amit szintén eldugdostam az ágyásban.

Anyuéktól hoztam fel pár csicsókát is, azoknak is keresem a helyet jelenleg. Anyuéknál csodásan bírták a szárazságot, a talajt is szépen feltörték maguk alatt, arról nem is beszélve, hogy hatalmas sárga virágaik voltak, amik szerintem gyönyörűek. Egy dologgal kell észnél lenni, ha csicsókáról van szó, ugyanis a legkisebb, mogyorónyi gumóról is képes kihajtani, így ha leteszed valahova, ez ottmarad örökre :)

A virágok számomra még mindig nagyon meglepően bírják, bár a fagy már megcsípte őket. A melegebb napokon még szoktam látni rajtuk beporzókat, ezért még mindig csak annyit csinálok, hogy lecsipkedem az elnyílt virágokat, de amíg van rajta virág, addig próbálom őket megtartani a rovaroknak, amíg lehet.

Amiről még ejteni akartam pár szót, az a madáretetés. Látszik, hogy a cinegék szépen odaszoktak a madáretetőimhez, ezért én heti 2-3x ki szoktam menni ránézni, hogy utántöltsem őket. Én többféle vegyes vadmadaraknak való magot rotálok az etetőben, de látszik, hogy a napraforgómag a kedvenc. Következő szezonban keresek majd helyet a napraforgó termesztéshez is a kertben, valószínűleg a kerítés melletti rész lesz erre alkalmas, de 1-2 törpébb fajtát akár az ágyásban is el tudok képzelni.