Közösségi kert - január vége

Azzal kezdeném a mai bejegyzést, hogy végre túl vagyunk a 10 legsötétebb héten az évben. Ami nekem kb azt jelenti, hogy szoktam már látni a napot délután néha, amikor elindulok munkából, és előfordul, hogy nem kuksötétben töltöm az összes hétköznapot. 

A home officeolás előnye, hogy délben vagy közvetlenül munkaidő végén ki lehet sétálni a kertbe, így aztán a madáretetőtöltést is meg tudom oldani, és meg tudom nézni, hogy mi folyik itt, és hozzám tud érni egy kis napfény. 

Az eprek szerencsésen túlélték a piszkálást, a hagymás növények kezdik kidugni a fejüket, kikerültek a krumplizsákok is az ágyás mellé, a levágott ágakból pedig csináltam egy béna kis kerítést. 

Előbb vagy utóbb csak-csak véget ér végre a tél. Találkoztam a szomszédommal közös gyíkunkkal egyik nap, aki az ágyásszegélyen napozik. A saláták láthatóan megnőttek ezen a pár melegebb napon, és szedtem egy leveshez elég téli zöldet is. A póréhagymákban már nincs sok bizodalmam, viszont ezek a ceruzanagyságú példányok már legalább egy levesbe elmennek :)

Februárban készül a borsómászóka, vetem a cukorborsót és indul a móka.